Juan, thank you for talking to us and answering some of our questions!
You started mixing vinyl at a young age after discovering Techno records in Oviedo. What role does vinyl as a physical medium play in your relationship with music today, both as a collector and as a DJ?
The vinyl format is still very present in my life. I don’t just buy techno records or electronic music in general; I also keep buying vinyl that’s more focused on listening to absolutely every kind of music. It’s probably because I belong to the generation that grew up with physical formats, but when I really love a record, if I don’t have it on vinyl, I don’t feel like I truly own it in a lasting, tangible way.
So, as a collector, it remains my preferred and main format, even though as a DJ I’ve also been drawn into the world of playing with 4 CDJs, which opens up possibilities different from what I can offer when playing vinyl.
However, I still find it much more appealing, when I watch a recorded video set whether it’s a streaming or something similar if the DJ is mixing with vinyl. That’s why I also try to take part from time to time in sessions more dedicated to vinyl, like the ones the guys from Matriz (Granada) do, or some nights at Lanna (Gijón).
These nights give me a kind of pleasant discomfort, because they’re a challenge and pull you out of the digital comfort zone. Keeping them alive is motivating.
After more than two decades of releasing music, how have you seen Techno’s presentation evolve, and what changes have you noticed on dancefloors as a result?
Obviously, the change is quite noticeable both on the dance floors and in the DJ booths. Everything is different from what I knew in 1998, when I stepped into my first techno club. As we know, the evolution of drug use and trends around it also greatly affects the general behavior on the dance floor. The role of the DJ has changed, even their place within the party has changed.
But I’ve also noticed in recent years that a part of the scene has degenerated to such an extreme that many people have decided to turn away from mainstream festivals and clubs, choosing instead to support places where the purest spirit of music between DJ and audience is still preserved. As a result, more intimate festivals have emerged, with capacities of around a thousand people, and I believe this is very positive and encouraging.
Spain once felt (at least to us, from a distance), like a more unified Techno scene. From your perspective, has it fragmented into distinct local identities, and is that a loss or a strength? How do you perceive the current state of affairs of Techno in Spain?
I think something similar has happened in many countries around the world. There are too many different music genres, and I notice that people are excessively strict when it comes to labeling artists into specific styles for life. I think Spain is just like anywhere else, especially nowadays with so many musical genres and defined aesthetics.
pix: Seleccion Natural (Oscar Mulero – Exium – Reeko)
What is your connection with Claudio PRC, and how did it develop? Have you shared line-ups or collaborated in other ways over the years?
I’ve known Claudio for a few years now after crossing paths at several clubs and festivals. Even though we haven’t had a very close relationship, I’ve always had a fondness for him, and I think we both share a similar vision and passion for music. I’ve been playing many of his tracks for years. The delicacy and subtlety in his music have always impressed me, so the idea of making this record together really excited me, especially since we hadn’t collaborated before now.
Your split EP with Claudio is releasing early March on our label. Producing an original track and reinterpreting someone else’s work require different mindsets. How did your approach differ between the two, and what guided your production decisions? Can you share what tools you’ve used during production?
I’d say I used similar approaches for my original track and for the reinterpretation of Claudio’s track. I wanted to achieve something that sounded powerful but without too many elements a main abstract idea. To get there, I used a granular synthesizer/sampler, which I think is a very interesting way to create exciting textures.
For Claudio’s remix, it was easier, since the main sequence of his track was quite rich and easy to process in order to give it my own character.
When you are working on a track, what usually tells you it’s finished? Does this come intuitively?
I think that’s determined by the intention you give the track when defining its direction or purpose. If you question too much whether the track is finished or not, it may mean you’re not clear about its final intention. It’s normal in many cases the direction can take shape as the track progresses but I think it’s important to have that clarity at some point in the process so you know when you’ve reached the finish line.
Your recent leftfield halftime Drum & Bass album, ‘Cryptophony’ translates your trademark dark language into a very different tempo and context. With Techno becoming increasingly visible and commodified, do you see projects like this as a way of stepping outside that framework, or is genre secondary to the ideas you’re exploring?
I started exploring that kind of modern drum ’n’ bass or halftime thanks to labels like Samurai Music. It came into my life at a time when I was going through a complicated creative and professional moment. I couldn’t find inspiration to keep doing what I was doing, and making music just for the sake of it didn’t make sense to me, so I felt the need to explore other styles.
I quickly realized that I could express my sound in the same way I did in techno, simply by changing the rhythmic structures and opening up the possibility of adding new instruments. Thanks to these new possibilities that appeared so effortlessly, I regained motivation and creativity with just that small shift. So yes. The genre is secondary in this case.
We are welcoming you to Budapest with Claudio in March in less than a month. How do you approach a performance that’s tied to not only a shared release, but also to a friend from the scene?
With great anticipation. I’m really excited to return to Budapest with you after a few years and to share that musical night with Claudio. I have very good memories from my last visit to a Technoskunt event, and in many ways my music has evolved since then, so I’m looking forward to playing it there.
HU ————————–
Juan, köszönjük, hogy beszélgetsz velünk és válaszolsz néhány kérdésünkre!
Fiatalon kezdtél bakelitről DJ-zni, miután Oviedóban felfedezted a techno lemezeket. Milyen szerepet játszik ma a bakelit mint fizikai formátum zenéhez való viszonyodban, gyűjtőként és DJ-ként?
A bakelit formátum ma is nagyon jelen van az életemben. Nemcsak techno vagy elektronikus zenét vásárolok lemezen; továbbra is veszek bakeliteket kifejezetten zenehallgatásra, gyakorlatilag bármilyen műfajból. Valószínűleg azért, mert ahhoz a generációhoz tartozom, amely fizikai formátumokon nőtt fel, de ha igazán szeretek egy lemezt, és nincs meg bakeliten, akkor nem érzem úgy, hogy valóban, tartósan és kézzelfogható módon az enyém lenne.
Gyűjtőként tehát továbbra is ez a kedvenc és fő formátumom, még akkor is, ha DJ-ként engem is beszippantott a 4 CDJ-s játék világa, ami más lehetőségeket nyit meg, mint a bakelitről való lejátszás.
Ugyanakkor, amikor felvett DJ-szettet nézek – legyen az stream vagy bármi hasonló –, sokkal vonzóbb számomra, ha a DJ bakelitről kever. Ezért igyekszem időről időre olyan esteken is részt venni, amelyek kifejezetten a vinylre fókuszálnak, mint amilyeneket a Matriz csapata szervez Granadában, vagy néhány este a Lannában Gijónban.
Ezek az esték egyfajta kellemes diszkomfortot adnak: kihívást jelentenek, és kizökkentenek a digitális komfortzónából. Az, hogy életben tartsuk őket, motiváló.
Több mint két évtizede adsz ki zenéket. Hogyan láttad a techno prezentációjának változását, és milyen hatással volt ez a táncterekre?
A változás egyértelműen érezhető, mind a tánctéren, mind a DJ-pultban. Minden más, mint 1998-ban volt, amikor beléptem az első techno klubomba. Ahogy tudjuk, a droghasználat alakulása és az ezzel kapcsolatos trendek is nagyban befolyásolják a tánctéri viselkedést. A DJ szerepe is megváltozott, sőt a helye is a bulin belül.
Az elmúlt években ugyanakkor azt is észrevettem, hogy a szcéna egy része annyira eltorzult, hogy sokan elfordultak a mainstream fesztiváloktól és kluboktól, és inkább olyan helyeket támogatnak, ahol még megmaradt a zene tiszta szellemisége a DJ és a közönség között.
Ennek eredményeként egyre több intimebb fesztivál jelent meg, körülbelül ezer fős kapacitással. Ezt nagyon pozitív és biztató fejleménynek tartom.
Spanyolország korábban (legalábbis távolról nézve) egységesebb techno színtérnek tűnt. Szerinted mára fragmentálódott helyi identitásokra? Ez inkább veszteség vagy erősség?
Szerintem hasonló dolog történt sok más országban is. Túl sok zenei műfaj létezik, és azt látom, hogy az emberek túlságosan mereven címkézik be az előadókat egy adott stílusba, akár egy életre. Úgy gondolom, Spanyolország ebben nem különbözik mástól, különösen manapság, amikor ennyi műfaj és erősen meghatározott esztétika létezik.
Milyen a kapcsolatod Claudio PRC-vel, és hogyan alakult ki? Játszottatok együtt, működtetek együtt korábban?
Claudio PRC-t néhány éve ismerem, miután több klubban és fesztiválon kereszteztük egymás útját. Bár nem voltunk kifejezetten közeli kapcsolatban, mindig is rokonszenveztem vele, és úgy érzem, hasonló zenei víziót és szenvedélyt osztunk.
Évek óta játszom a trackjeit. A zenéjének finomsága és érzékenysége mindig lenyűgözött, így nagyon izgatott a közös lemez ötlete, különösen azért, mert korábban még nem dolgoztunk együtt.
A közös split EP március elején jelenik meg a kiadónknál. Miben különbözött az eredeti track és a remix megközelítése? Milyen eszközöket használtál?
Nagyjából hasonló megközelítést alkalmaztam az eredeti tracknél és Claudio reinterpretációjánál is. Olyan hangzást akartam elérni, ami erőteljes, de nem túlzsúfolt – egy fő, absztrakt gondolatra építve. Ehhez egy granuláris szintetizátort/samplert használtam, ami szerintem rendkívül izgalmas módja textúrák létrehozásának.
Claudio remixénél könnyebb dolgom volt, mert az eredeti fő szekvenciája már önmagában gazdag volt, és könnyen tudtam úgy alakítani, hogy a saját karakteremet adjam hozzá.
Mikor érzed úgy, hogy egy track elkészült?
Szerintem ez attól függ, milyen szándékkal indítod el a tracket, milyen irányt vagy célt határozol meg neki. Ha túl sokat kérdőjelezed meg, hogy kész van-e, az gyakran azt jelenti, hogy nem tiszta a végső szándék. Sokszor az irány menet közben alakul ki, de fontos, hogy egy ponton világosan lásd, hová tartasz – így tudod, mikor értél célba.
A ‘Cryptophony’ című, leftfield halftime Drum & Bass albumod a sötét hangzásvilágodat egy más tempóban és kontextusban mutatja meg. A techno egyre láthatóbb és kommercializáltabb – ez egyfajta kilépés volt ebből a keretből?
A modern drum & bass / halftime irányzatot olyan kiadóknak köszönhetően kezdtem felfedezni, mint a Samurai Music. Ez egy olyan időszakban érkezett az életembe, amikor kreatív és szakmai szempontból nehéz időszakon mentem keresztül.
Nem találtam inspirációt ahhoz, hogy ugyanazt folytassam, és pusztán a „zenekészítés kedvéért” zenét csinálni nem volt értelme számomra. Ezért éreztem szükségét más stílusok felfedezésének.
Gyorsan rájöttem, hogy ugyanúgy ki tudom fejezni a saját hangzásomat, mint a technóban, csupán a ritmikai struktúrák megváltoztatásával és új hangszerek bevonásával. Ez az apró váltás visszahozta a motivációmat és a kreativitásomat. Ebben az esetben tehát a műfaj másodlagos.
Márciusban Claudio-val együtt érkezel Budapestre. Hogyan készülsz egy olyan fellépésre, ami egy közös megjelenéshez és egy baráti kapcsolathoz is kötődik?
Nagy várakozással. Nagyon izgatott vagyok, hogy néhány év után visszatérhetek Budapestre, és megoszthatom ezt a zenei estét Claudióval. Nagyon jó emlékeim vannak az utolsó Technoskunt eseményről, és sok szempontból a zeném is fejlődött azóta, így alig várom, hogy ott játszhassam.